A marosvásárhelyi képzőművész gyermekkora emlékeit rendhagyó kötetben jeleníti meg. Ajna lányának mesélve rádöbbent, hogy napjaink gyerekeinek nagyon nehéz mesélni a nyolcvanas évek Romániájáról, az akkori falanszter-világ ma már csak nyomokban létezik. Képzőművészként elsősorban a látványra fókuszál, a rövid, rendkívül pontos, úgymond lírai precizitással megjelenített történeteket egyegy illusztráció – a szerző saját alkotása – kíséri. A szerző gyerekkora színhelyeit jeleníti meg, a korabeli lakótelepi gyerekkor sajátos elemeivel. Ebben a világban az úgynevezett blokk (tömbház) és közvetlen környezete a gyerek életterét képezi: szülői ház, de miniatűr város is, amelyben minden emeleten több játszótárs lakik, ahol nem kell társaság után keresgélni, mert az akkori évek rekordszerű népességszaporulata az erdélyi magyarságot is ugyanúgy jellemezte, mint a többségi nemzetet. Illetve a blokk az a hely, ahol az udvaron sötétedés után is lehetett játszani – míg a nyolcvanas évek felnőttjei egyre kevesebb szabadságot élveztek, addig gyerekeik a mai gyerekek számára elképzelhetetlen mozgásteret kaptak. 

HozzászólokRecenziók