"Van nekem egy gyermekkori, játékos ígéretem: ha megnövök, könyvet írok a ragasztott házról, ahol laktam a szüleimmel, Csubával meg veled, könyvet írok rólatok: apámról, az akadémikus professzorról, anyámról, a néprajzskiccelőről és tájszócédulázóról – Csuba és én úgy szólítottuk egy idő után őket, hogy „épa” és „énya” – és rólad, Bálint, meg Mámáci néniről, fogadott nagymamámról, legjobb barátnőmről, a többiekről, apósról, anyósról, minden szomszédról, még Tiborjúról is, akit a legkevésbé szerettem, mert épa azt mondta róla, talán még óvodás lehettem, hogy Tiborjú „hányaveti”, akkor ezt valami nagyon rémesnek hittem."

(Idézet a regényből)