Egy cím születése

Nálunk, a kolozsvári Koinónia kiadónál, a könyvheti készülődés méricskéléssel kezdődik. Fél tonna, ennyi megy bele a piros Ford Tranzitba. Plusz két sofőr, de nekik csomaggal együtt illik beleférni a százötven kilóba. Tessék sportos formában lenni! Tavaly sikerült megbotránkoztatni egyik olvasónkat, aki pakolás közben könyvért jött fel a kiadóba, és hallotta, amint elrikkantottam magam, hogy még harminc kiló mehet bele! Mint a mészárosnál, kolbásztöltéskor – jegyezte meg.

Érdekes előélete van egy könyvnek. Mikor először megfogan egy új cím gondolata a kiadó „fejében", látni véljük színét, méretét és formáját, borítóját is majdnem, hiszen tudjuk, hogy kivel terveztetnék. Persze mindannyian kicsit másnak látjuk, saját képünkre és hasonlóságunkra formáljuk, de mégis létrejön a kollektív szellemi termék. Látjuk magunk előtt az olvasót, sőt, pontosan azt az alfajt, aki lecsap majd az ilyenféle könyvre a vásárokon és könyvesboltokban. Neki találjuk ki. Neki állítunk csapdát, és nagyon reméljük, hogy bele fog sétálni. Persze, a saját jól megfontolt érdekében. Látjuk magunk előtt még a lakását is, ahova majd hazaviszi a könyvet, és befőzés, Ipod-os zenehallgatás vagy a család elcsendesülése után este végre, valahára olvasni kezdi. Eléggé pontos vízió kerít hatalmába, hogy pontosan kinek és mit akarunk csinálni.

Aztán ez a vízió elhalványul, s az új cím egy digitális fájl lesz, amit elég viccesen kéziratnak nevezünk. Aztán költségtervekké alakul, szépen rácsozott excel-táblázatokká, ahol mértéktartó számítások taglalják a költségeket, a várt bevételeket s a kettő között tátongó szakadékot, melynek okán a kiadó pályázni bátorkodik a mindenkor nagybetűs Pályáztatókhoz. Aztán egysoros eredmény lesz a címből, mely mellett egy kisebb-nagyobb összeg, vagy „sajnálatos módon kerethiány miatt elutasítva" megjegyzés áll. Ha itt nem vetélünk el, akkor hamarosan újabb költségterv lesz belőle, ezúttal már nem a remények, hanem a csupasz tények tükrében. Majd egyoldalas nyomdai árajánlat (kötve-fűzve, kartonált, matt fólia, stb.). Míg a szerkesztés zajlik, borítóváltozat is lesz belőle, a, b, c változat, sőt a1, b2 is talán, ha a tervező nem talált még rá az igazira. Ha illusztrált könyv, akkor újabb és újabb képek születnek, valamennyien az új cím nevét viselik magukon, persze még az sem biztos, hogy a cím végleges. A gyereknek még nincs igazi neve, csak munkacíme, no meg lelkes és sokszor makacs keresztszülei. Aztán termék lesz belőle: darabszám, kiló, csomagszám (zsugorfóliázva, tízesével kérnénk, ha lehet). Majd szállítmány lesz belőle (CMR, szállítólevél, europalett, a raklap nyugodtan maradhat, köszönjük, kreatív bútor lesz belőle a gyereknek!). Majd bevételezésre váró könyvelési tétel. A Jézus meséskönyve, a Biblia című könyvünk még hajókonténer is volt, igaz, hogy csak egy fél konténer, és a mai napig sem tudjuk, hogy kínai napernyőkkel vagy thaiföldi sportcipőkkel utazott-e egy fedél alatt, a Xin Lian Yun Gang nevű óceánjárón Szingapúrtól Konstancáig.

Aztán a csomagok kibontásra kerülnek, és áru lesz belőle. Lesz neki ÁFÁja, kisker és nagyker ára, lejes és forintos ára. Majd plakát lesz belőle, remény szerint egy jókedvű könyvbemutatóra hívogató, like-ok és megosztások lesznek belőle, előjegyzések és előrendelések. Aztán eljön a pillanat, amikor az első hús-vér vásárló gyanútlanul kézbe veszi, forgatja, belelapoz. Mi meg lélegzet-visszafojtva várunk. Mikor egy háromgyerekes kismama forgatja Horváth Zoltán Nyelvtörő ABC-jét vagy egy nyugdíjas villamosmérnök Lucian Boia Miért más Romániáját. Egy elsőéves filológus Eginald Schlattner erdélyi szász regényét, a Vörös kesztyűt vagy egy ősz magyartanárnő Máté Angi Mamóját. Egy aggódó családapa a Hova tűnt a kicsi lányomat vagy egy szabadulni vágyó alkoholista Gombola András Vívódásait. A csapda felállítva, a vadász lesben áll. És közben észre sem vesszük, hogy a tavaly vélt-remélt-megálmodott, közben fájl-kiló-csomag-tétel-áru-like utat megjáró cím könyv lett, igazi Könyv. És ezáltal visszavonhatatlanul a történelem része lett. Ezért most el kell engednünk a kezét, és hagynunk kell, hogy élje a maga életét.